Az év végén szortíroztam régebbi papírokat, újságokat. Ez a tavaly tavaszi Economist akadt a kezembe:
Erről egy összefüggés jutott eszembe, amiről rég hallottam, olvastam.
Jelentős gazdasági fellendülés két dolgot szokott kiváltani: először megalapozottan, majd egyre irracionálisabb mértékben emelkedő részvény-árfolyamokat és egyre magasabb és magasabb épületek iránti építkezési vágyat.
A húszas évek végére Amerikában készen álltak a klasszikus new yorki felhőkarcolók tervei. A Chrysler Building-et 1930 májusában adták át (egy fél évvel a krach után), egy évvel később elveszítette elsőségét az Empire State Building-gel szemben.
A hatvanas évek újabb jelentős gazdasági növekedés időszaka volt, a Dow Jones valamikor 1966 elején 995-ig ment fel, pár év múlva a World Trade Center két tornyán, ill. a chicago-i Sears Tower-en kezdtek el dolgozni. A World Trade Center-t 1970 decemberében, az azt túlszárnyaló Sears Tower-t 1973 májusában adták – a Dow Jones új rekordot döntött az év januárjában, 1051-n zárt. Onnan 1974 decemberére 45 %-ot esett.
A kilencvenes évek második felében a száguldó délkelet-ázsiai kistigrisek voltak a sztárok. 1998-ban avatták fel a malaysiai Kuala Lumpurban a Petronas Tower-t. Majd’ egy évvel a thai baht leértékelése után, pár hónappal a 1997 októberi, az egész régióban végigseprő tőzsdekrach után.
Az elmúlt években - ahogy a fenti címlapon is látható - az öbölmenti arab emírségek voltak a sztárok. Az összeomlást követő összehasonlító statisztika alapján jó pár évig, akár évtizedekig nem fogunk hordónkénti 147 dolláros olaj árat látni.
Lehet, hogy az egyiptomi birodalom is akkor kezdett hanyatlásnak indulni, amikor egyre nagyobb és magasabb piramisokat kezdtek építeni? A World Trade Center helyén építendő, a Sears Tower-t is túlszárnyaló Freedom Tower átadási ideje többször csúszott már. A legutóbbi időpont: 2013 vége. Elképzelhető, hogy addigra a részvényárfolyamok már őrülten emelkedő pályán lesznek?
