- Az építkezésekre költött befektetések mértéke novemberben 0.6 %-kal csökkent, ez kisebb mértékű esés volt mint amit vártak. (Szerintem különben minél nagyobb az esés annál jobb, a meglévő készletek úgy hamarabb tudnak csökkenni.)
- Az autó eladási adatok megint nagyon rosszak lettek, bár javultak a novemberi szintekhez képest. A GM 1959 óta nem adott el ennyire kevés autót mint most. De a Toyota és a Honda adatai se voltak rózsásak (mindkettő 35 %-os esést könyvelhetett el éves szinten). A legnagyobb mértékben a Chrysler eladásai estek, 53 %-ban.
- A vállalati megrendelések mértéke novemberben kétszer akkora mértékben csökkent mint amennyire számítottak. Ez azt jelenti, hogy a cégek további nagy mértékben fogják vissza tevékenységüket, s így persze maguk is tovább rontják a kilábalás esélyét.
- A függőben lévő lakás eladások száma 4 %-ot esett novemberben. Ez nem kellene, hogy meglepetés legyen: növekvő munkanélküliségi helyzetben, nehéz hitelezési körülmények között mire lehet számítani? Az egyetlen kiút ebből a helyzetből a jó öreg kereslet-kínálat törvénye alapján csak az lehet, hogy a lakásáraknak tovább kell esniük.
- A szolgáltatócégek beszerzési managereinek jelentése alapján készített decemberi index meglepő módon a múlt havi 37.3-ról 40.6-ra emelkedett. Az új megrendelések, a foglalkoztatás és az export megrendelések mind kis mértékben javultak. Ha az index 50 alatt van, akkor az a szektor további gyengülését jelzi. Az, hogy ennek az indexnek sikerült emelkednie, azt jelenti, hogy a visszaesés mértéke kezd lassulni. Ez az index fontosabb mint testvérpárja (ami pénteken további esést mutatott), amit a termelővállalatok beszerzési menedzserei által kitöltött kérdőívek alapján állítanak össze. Miért? Mert az amerikai GDP 75 %-kát, ill. az amerikai munkahelyek 85 %-kát most már a szolgáltatási szektor generálja.
- Kijött a december 15-16-ai FED ülés jegyzőkönyve. Ennek alapján a “Nyílt piaci bizottság” tagjai eléggé borúlátóan ítélték meg a gazdaság helyzetét, elhúzódó gazdasági visszaesésre számítanak. Fontosnak tartották azt, hogy minden eszközt bevessenek a defláció és a súlyosbodó helyzet meggátlása céljából. S persze tudjuk, hogy így is cselekedtek.
Mi ezekből szerintem a fő konklúzió? Mindegyik esetben fontos szerepe van a pszichológiai tényezőnek, a félsz faktornak. A nagy kérdés továbbra is ez: mikor és mitől fog javulni a vásárlói bizalom? Az amerikai vásárló bizalmának a visszanyerése a legfontosabb dolog. Ez minél hamarabb történik meg, annál hamarabb indul meg a kikecmergés a mostani recesszióból. Szerintem ehhez három dolog szükséges. Az Obama által kezdeményezett gazdaságélénkítő program gyors elfogadása, adócsökkentés és egy szép, stabil részvénypiaci fellendülés. Az első kettő már úgy tűnik, hogy sínen van.
Az élénkítő csomag nagyságát 1 trillió (az tizenkét nulla az egyes után!) dollárra becsülik, ebből kb. harminc-negyven százalék lenne az adócsökkentés mértéke (ezáltal biztosított, hogy nemcsak a demokraták, de a republikánusok is támogatnák a csomag elfogadását). A harmadik pedig csak idő kérdése.
Összehasonlításképpen mai dollárban korábbi amerikai vállalkozások költségei:
Manhattan Project, atombomba előállítása 29 milliárd dollar
Apollo űrprogram 1961-72 között, 140 milliárd dollar
Louisiana terület megvásárlása XIX. század elején 261 millió dollar
Az államokat összekötő autópálya rendszer (35 évig tartott) 800 milliárd dollar
II. világháború összköltsége 17 trillió dollar
Lásd: http://online.wsj.com/article/SB123120542333456031.html?mod=todays_us_opinion
Egy dolog van, ami paradox módon a fellendülés ellen játszhat: az amerikaiak felújuló megtakarítási hajlandósága. Most igazán jót tenne a gazdaságnak a tipikus, felelőtlenül költekező amerikai vásárló, de épp most egyre többen fogják vissza magukat és inkább spórolnak. Senki nem mer, nem akar vásárolni, költekezni, mégha meg is engedhetnék maguknak. A mai Wall Street Journal-ben két cikk is ezzel a témával foglalkozik:
http://online.wsj.com/article/SB123120525879656021.html?mod=todays_us_page_one
http://online.wsj.com/article/SB123120956010956387.html?mod=todays_us_page_one
Ez pedig azért probléma, mert az amerikai GDP több mint 70 százalékát a fogyasztás, ill. az azzal összefüggő tényezők határozzák meg.
