Sok elméleti közgazdász azon izgul, hogy előbb-utóbb az amerikai állam képtelen lesz finanszírozni az elkövetkezendő időben jelentősen növekvő igényeit (ez később tényleg probléma lehet, mondjuk öt-tíz év múlva, de hol van az még?). Az, hogy a háromhónapos állampapírt zéró kamattal is megveszik, ill. a hosszúlejáratú (5, 10 és 30 éves) államkötvények hozama több évtizedes mélyponton van, nem éppen ezt mutatják. Szerencse, hogy Bernanke a Depresszió szakértője és tudja, a defláció sokkal nagyobb probléma mint az infláció. Mindent megtett és megtesz annak érdekében, hogy elárassza a gazdaságot készpénzzel. Ennek hosszútávon persze inflatorikus hatása van, de ez most nem érdekli. S igaza van, a gazdaság megakadt szekerét kell egy mély kátyúból kimozdítani. Szerény véleményem szerint ilyen szinteken már nem éri meg amerikai állampapírt venni. Minőségi részvények kötvényhozamai (csak két példa: Pfizer 7.6 %, Bank of America 7.2 %) sokkal kecsegtetőbbek. Persze ez az abszurd helyzet is jól jellemzi a mostani viszonyokat.
S még egy érv az állampapír vásárlás ellen: a növekvő kínálattal szemben egy egyre szűkülő kereslet fog szembenézni, s már csak ezért is a hozamoknak emelkedniük kell majd. Tudom, hogy a félelem és a biztonságra való törekvés miatt menekülnek sokan az amerikai állampapírokba – szó szerint minden áron. De azért azt látni kell, hogy a pénzügyminisztérium és a Fed programjai előbb-utóbb meghozzák a gyümölcsüket – mégha a szkeptikus közvélemény nem is így gondolja. Mintahogy egy baba kialakulásához is kilenc hónap kell, úgy a gazdasági-pénzügyi folyamatoknak is idő kell az eredmény megszületéséig.
