Tegnap az átlagosnál gyengébb forgalom mellett a Dow Jones-nak sikerült a végén emelkednie, bár kevesebb mint 1 %-kal. Az emelkedő részvények száma stabilan meghaladta az eső részvények számát. A leggyengébbnek a pénzügyi szektor bizonyult.
Egyre népesebbé válik azok tábora, akik „buboréknak” tartják, ami az elmúlt időben az amerikai állampapír-piacon kialakult. (http://www.bloomberg.com/apps/news?pid=20601087&sid=aJqjBTlkaMVw&refer=home#) Paradox helyzet, de igaz: a félelem miatt rengetegen a „biztonságos” állampapírt vásárolják, ezáltal irreálisan magasra nyomják az állampapírok árát (s ezáltal irreálisan alacsonyra a hozamukat). David Rosenberg, a Merrill Lynch egyik közgazdásza szerint a helyzet kezd a 2000-es technológiai boom-hoz, ill. az épp kipukkant ingatlan lufihoz hasonlítani. Egy másik portfolio menedzser szerint lélegzetelállító lesz, amikor a helyzet stabilizálódik és az állampapírokból való menekülés végbemegy.
Bill Gross, a világ egyik legnagyobb kötvény befektetési cégének (PIMCO) a vezetője szintén arról nyilatkozott, hogy az állampapír piac a “buborék” jeleit kezdi mutatni. (http://www.bloomberg.com/apps/news?pid=20601087&sid=asgkk4AucjU8&refer=home) S bár sokan félnek, hogy az amerikai állam nagy mértékben növekvő finanszírozási igénye előbb-utóbb a dollar eséséhez fog vezetni, véleménye szerint mivel az össz-világgazdaság bajban van, ezért a dollar biztonságban van.
Jim Rogers, aki 1970-ben Soros-sal megalapította és sokáig együtt kezelte a Quantum Fundot úgy véli, hogy a legújabb befektetési “buborék” Amerikában az állampapír piacon van. Részvény shortjai nagy részét lezárta (de vásárlásra még nem tartja elég olcsónak a részvényeket) és most az állampapírokat shortolja. (http://money.cnn.com/galleries/2008/fortune/0812/gallery.market_gurus.fortune/5.html)
Bár a Képviselőházban elfogadták az autógyártók megsegítéséről szóló programot, a Szenátusban a republikánusok az obstrukció (filibuster) alkalmazásával ezt meg tudják akadályozni. Ma, itteni idő szerint fél kilenckor az októberi külkereskedelmi deficit és a szokásos heti munkanélküli segély-kérelmek száma fog nyilvánosságra jönni. Az első esetében akár komoly csökkenést is elképzelhetőnek látok (a gazdasági lassulás nagy mértékben csökkentette az import igényeket), míg a második esetében csak az a kérdés sajnos, hogy a helyzet milyen gyors ütemben romlik tovább (nagy cégek szinte naponta jelentenek be újabb és újabb elbocsátási hullámokat).
