A július 2-án, csütörtökön nyilvánosságra hozott júniusi munkanélküliségi jelentés sokkal rosszabb helyzetről tett tanúbizonyságot, mint azt sokan – köztünk én is – várták.
Főleg, ha még a mögöttes adatokat is megnézzük (http://online.wsj.com/article/SB124655897935187501.html#mod=todays_us_money_and_investing). Mostanában már minden – akárcsak gyengén is – pozitív gazdasági adatot zöld hajtások-ként emlegető pénzügyi sajtó kénytelen elismerni: nem lesz gyors visszapattanás. Én mondjuk erre azért nem is számítottam, több mint három hete írtam (http://americaninvestor.blog.hu/2009/06/10/a_gyenge_lancszem):
„A mostani válságnak szerintem az egyik hosszútávú következménye lesz, hogy az ész nélkül költekező amerikai vásárló most hosszabban és jelentősen vissza fogja fogni a fogyasztását. És ilyen szempontból fontos az is, hogy a munkanélküliségi ráta több mint 25 éve nem látott magasságba ment fel. Így aztán se az álláshelyzet, se a hitelhelyzet nem teszi lehetővé, hogy a fogyasztás gyorsan és látványosan visszapattanjon.”
A recesszió hivatalos kezdete, 2007 decembere óta 6.9 millió ember veszítette el az állását. Ráadásul az átlagos heti munkaidő is lecsökkent 33 órára (ez a legkisebb, amióta nyilvántartás van erről). Ha ez az idő annyi lenne, mint a recesszió kezdetén, akkor még 3.3 millió ember veszítette volna el az állását és a munkanélküliségi ráta nem 9.5 % lenne, hanem 11.7 %. Ez megint csak azt jelzi: ez a válság a szokásos recessziótól különböző, súlyosabb helyzet. A fogyasztói költekezés által vezérelt amerikai gazdaság nem fog gyorsan talpraállni.
Lásd még:
http://www.bloomberg.com/apps/news?pid=20601083&sid=aSqyoDA4ePbg
http://www.pimco.com/LeftNav/Viewpoints/2009/El+Erian+FT+7-2+US+Jobs+Data.htm
http://online.wsj.com/article/SB124648742627582785.html#mod=todays_us_money_and_investing
