126 nap volt múlt évben mind az emelkedő, mind a csökkenő kereskedési napok száma az S&P 500 esetében. Persze az eső napokon sokkal nagyobb volt az esés mértéke...
De ez nem jelenti azt, hogy nem voltak jelentős emelkedések, sőt! Az 5 %-nál nagyobb emelkedésű napok száma 18 volt tavaly, összehasonlításképpen: 1956 és 2007 között az ilyen napok száma 17 volt. Ez is jól jellemzi a tavalyi hisztérikus volatilitást.
Lásd: http://blogs.wsj.com/marketbeat/2009/01/02/by-the-numbers-how-2008-shakes-out/
Pénteken kijött a novemberi nettó tőkebeáramlás egyenlege – ami deficit lett. 21.7 milliárd dollar áramlott ki az USA-ból, ahelyett, hogy jött volna ide. Ez a múlt havi gyenge adat után elgondolkodtató. Két rossz hónap vagy egy kezdődő tőkekiáramlási hullám kezdete? Ha ez utóbbi, akkor az se a dollárnak, se a nagyon is finanszírozásra szoruló amerikai államháztartásnak nem jelent jót. (Csakhogy a dollar december végétől 1.40-ről 1.30-ig erősödött az euroval szemben!) De akkor vajon mi (kik?) nyomták le az amerikai állampapírok hozamát az elmúlt két hónapban? A pánikban lévő belföldi kisbefektetők? Az tény, hogy decemberben tovább nőtt a pénzpiaci alapokba fektetett pénz mennyisége. Január 7-én 3.9 trillió dollár volt ilyen alapokban – több mint a részvényalapokban.
Lásd: http://www.financialweek.com/apps/pbcs.dll/article?AID=/20090112/REG/901129973/1036
A fogyasztói árindex 54 év óta nem látott mélységekbe zuhant, az éves infláció 0.1 % volt. Így, ahhoz képest a tízéves állampapír - különben alacsony - 2.5 %-os éves hozama is magas. Tehát a megrettent befektetőknek még így is megéri abba tartani a pénzüket. Ők lennének a fő vásárlói az amerikai állampapíroknak? Mint Gulliver a saját hajánál fogva, úgy fogják az amerikai vásárlók újonnan felduzzadt megtakarításaikkal kihúzni a saját államukat, ill. gazdaságukat a mocsárból? Felelőtlenül hangzik, pedig igaz: most a költekezés jobb lenne.
