Mindig is úgy véltem, hogy a részvényekbe való befektetés egy része nagy adag pszichológia. Annak a „művészete”, hogy meglássuk merre és mikor fog változni a tömeg hangulata. Az és amikor valami már a széles tömegek részére is nyilvánvaló, akkor annak már nincs pénzértéke.
Mintahogy a kilencvenes évek végén Abby Joseph Cohen, a Goldman Sachs részvénystratégája szerepelt állandóan a CNBC-n, volt címlapsztori róla a Business Week-ben, úgy szerepel most mindenhol Nouriel Roubini, Mr. Végítélet, a New York-i Egyetem professzora. A különbség mindössze annyi lesz, hogy Mrs. Cohen túlontúl optimista jóslatai miatt veszítette el előrejelzői „Istennő” szerepét (még 2000 tavaszán is erősen emelkedő részvényárfolyamokat jósolt, amikor a Nasdaq már megkezdte durva esését).
Mr. Roubini pedig azért fogja, mert túlontúl pesszimista jóslatai egyszercsak nem fognak többé bekövetkezni. Jól látta már két évvel ezelőtt, hogy ebből a globális ingatlan mániából nem fog jó kisülni (és persze szerencséje is volt, hiszen ha a Lehman-t nem hagyták volna bedőlni, akkor a félelem és a bizalmatlanság nem növedett volna exponenciális mértékben). De most már egyre inkább növeli a „tétet”, borúlátó jóslatait hetente tetézi és még inkább vészjósló előrejelzéseket tesz. Még nem vagyunk abban a helyzetben, amikor jóslatai már nem váltanak ki komolyabb reakciót, de már arrafelé tartunk.
Január 28-án, amikor a Dow Jones 8375-n zárt, további 20 %-os esést jósolt (http://www.cnbc.com/id/28888960). Ez mostanra be is következett. Most már 5000-ig várja a Dow Jones indexet (http://www.cnbc.com/id/29598949). Ez a mai esés után még további 23 %-os csökkenést jelentene.
