Bár könnyű lenne azt mondani, hogy pénteken a tőzsde a rossz foglalkoztatási adatok miatt esett, de én úgy gondolom, hogy ez nem lenne igaz. (Hiszen akkor ugyanezen hír miatt aznap miért erősödött 1.9 %-ot a dollár az euro ellen?) Ahogy várható volt, a munkanélküliségi ráta emelkedett, 7.2%-ra ugrott fel (tizenhat évvel ezelőtt volt ilyen magas), az elveszített munkahelyek száma pedig 524 ezer lett (a korábbi hónapok adatait – ahogy szokás - módosították, s azok további 154 ezer állás elvesztését jelezték). 2008 egészében 2.589 millió állás szűnt meg, a legtöbb a második világháború óta (persze a munkaképes lakosság jelentősen több mint akkor – ezt a statisztikai összehasonlítás céljából ne felejtsük el!)
Ezek a számok kétségkívül rosszak lettek, de nem lettek olyan horribilisek mint amitől tartottak. Bár az kétségtelen, hogy ilyen rossz adatok nem segítik a bizalom és az emelkedő részvényárfolyamok gyors visszatértét. Én úgy gondolom, hogy a pénteki esés egyszerűen a vásárlók hiánya miatt következett be. Péntek volt a hét legkisebb forgalmú napja. Nem volt jelentős érdeklődés a tőzsde iránt – se a vevők, se az eladók részéről. A cinikusabbak mondhatnák: addig jó...A másik ok amiért az egész hét tulajdonképpen negatív lett szerintem az, hogy úgy tűnik az Obama által propagált ösztönző csomag korántsem lesz olyan gyorsan és széleskörűen elfogadva mint azt akár egy héttel ezelőtt is gondolták.
Egy történelmi átlag: az amerikai recessziók esetében az álláscsökkenés 15 hónapon keresztül folytatódott. Most ez a havi jelentés a tizenkettedik negatív riport volt. Tudom, hogy a mostani helyzet sok minden csak nem a szokásos, de azért mégis elképzelhető hogy a negatív hónapok száma hamarosan véget ér.
