Az amerikai gazdaságról és tőzsdéről

Nyilatkozatai alapján Soros úr az amerikai bank-részvényeket és a dollárt is shortolta az elmúlt időszakban.  Lásd:

http://www.bloomberg.com/apps/news?pid=20601087&sid=aPqVE4sHWZ54&refer=home

http://www.cnbc.com/id/30069223

Nyilatkozatai óta, az elmúlt két hétben mind a dollar, mind a bank-részvények erősen emelkedtek.

A másik pénzügyi portfolio, “a piszkos huszonkettő” (http://americaninvestor.blog.hu/2009/02/10/title_72007), amit február közepén ajánlottam az így áll:

Ha tudnám se mondanám meg…. A Dow Jones Index kéthónapos teljesítménye: 

Komolyra fordítva a szót:  szerintem az elmúlt hetek erős visszapattanását három dolog táplálta.  Ezek a következők:

Majdnem három hónappal ezelőtt ajánlottam ezt a portfoliot:  http://americaninvestor.blog.hu/2009/01/27/egy_egyszeru_portfolio#more906592

 Az össz-portfolio 34.92 %-ot emelkedett.  Ugyanezen idő alatt az S&P 500 kevesebb mint 4 %-ot nőtt.  Akkor tett jóslatomat fenntartom.  Három hónap múlva újra visszatérünk erre a portfolióra.

A shortolás egy gazdaságilag hasznos, jogilag engedélyezett tevékenység.  Ezt támadni és büntetni szerintem helytelen.  Ez olyan mintha a meztelen királyról szóló mesében a kisfiút vonnánk felelősségre, amiért elkiáltotta magát.  Ha ideiglenes lett volna az OTP áresése, akkor most nem jóval az októberi ár alatt forogna.

Másrészről:  Soros pont egy nappal a botrány kirobbanása előtt nyilatkozta egy angol lapnak, hogy milyen jó éve volt (http://www.dailymail.co.uk/news/worldnews/article-1164771/Im-having-good-crisis-says-hedge-fund-manager-1billion-world-plunged-recession.html).  Most ugyanakkor „szánja-bánja”, hogy a brókere mennyi pénzt keresett ezzel az ügylettel.  Erről a Casablanca egyik klasszikus jelenete jut eszembe: amikor a francia rendőrfőnök megdöbbenést színlel, hogy Humphrey Bogart (a filmben, Rick) bárjában szerencsejátékot is űznek, s arra való hivatkozással bezáratja azt - miközben saját nyereségét bezsebeli.

https://www.youtube.com/watch?v=T1DEG6BWgp0

Sokat szidtam a pénzügyminisztert egypár korábbi bejegyzésemben.  Most megérdemli, hogy dícsérjem.  A 23-án, hétfőn bemutatott terve a bankok „mérgezett” eszközeinek a megvásárlásáról jónak és megvalósíthatónak tűnik.  Természetesen rengetegen vannak, akik költségesnek és megvalósíthatatlannak tartják.  És abban igazuk is van, hogy ez az USA-nak sokba fog kerülni (mégha ezt most tagadja is az adminisztráció) – de ez megkerülhetetlen.  Minél később lépnek, annál drágább lesz.  A helyzet sajnos tényleg olyan:  ezt nem lehet megúszni.  Az igazi kérdés: hogyan lesznek a bankok a „mérgezett” eszközeik eladására rákényszerítve?  Itt jön be a képbe a most folyamatban lévő „stress test”, amit a főbb bankokon most végeznek.  Szerintem ezeken keresztül lesz a bankoknak megmondva:  „ezt és ezt el kell adnotok, ki kell szórnotok a mérlegetekből”.

Nincs három hete, hogy írtam róluk (http://americaninvestor.blog.hu/2009/03/10/abby_joseph_cohen_nouriel_roubini).  Most az örök optimista Cohen nyilatkozott úgy, hogy további rossz híreket vár a bankok részéről (http://www.bloomberg.com/apps/news?pid=20601084&sid=aBEDRTzJz9zc&refer=stocks), de ennek ellenére 1025-re várja az S&P-t tizenkét hónap múlva.  Nehezen tudom elképzelni, hogy az egész piac talpra álljon a pénzügyi rendszer helyreállítása nélkül.  Szóval a kettő egyszerre nem fog menni.

Nouriel Roubini pedig természetesen továbbra is nagybankok csődjét és államosítását vizionálja (http://www.bloomberg.com/apps/news?pid=20601087&sid=aCvWs8KIIsUo&refer=home).  Róla nekem most már Torgyán Józsi bácsi jut eszembe, aki az 1994-98 közötti parlamenti ciklusban (amikor Horn Gyula volt a miniszterelnök) szinte minden hozzászólását azzal kezdte, hogy „Monggyon le”.  Egy idő után már csak a humoristák foglalkoztak vele.

…, hogy mi a a bonyolult a közgazdaságtan egyik alaptörvényének (kereslet-kínálat egyezőség elve) a megértésében.  Februárban mind a meglévő és mind az új házak piacán nőtt az eladások mennyisége (melyeknek 40-45 %-a kényszerértékesítés volt).  Az árak –ezzel párhuzamosan – átlagosan 15.5 %-ot estek.  Errefel mindenki “meglepetésről” beszél.  Az eladásra váró készletek száma különben még mindig elég magas maradt.  9.7 hónap a meglévő lakások piacán (a normális 5-6 hónap helyett) és 12.2 hónap az új lakások piacán.

Egy hasonlatot szeretnék itt elmondani:  Ha a kolbász piacon túlkínálat van és szeretnénk a kolbász piacot stabilizálni, akkor ennek alapvetően két módja van:  növelni a keresletet vagy csökkenteni a kínálatot.  Ugyanez van a lakáspiacon is.  Igazából a szövetségi kormányzatnak azt kellene csinálnia, hogy az üresen álló, ingatlan-árverésre váró lakásokat bulldózerrel kellene letarolniuk vagy gazdag külföldieket - a zöldkártya gyors megszerzésének reményével – készpénzes ingatlan vásárlásokra kellene csábítaniuk.

Annak alapján, hogy az elmúlt hetekben egyensúlyinak beállni látszó 300 forint/euro árfolyamot alapul vesszük, s arra kivetítve az euro/dollar árfolyam előrejelzéseimet, akkor most a forint rövidtávon 5-10 forintot erősödhet a dollárral szemben.  Aztán – várakozásaim szerint – az év második felében legalább a 250-265-ös sávba fog gyengülni.  Feltéve, hogy az euróval szembeni sávon belül már nem gyengül tovább…Ez viszont egyáltalán nincs kizárva, akkor viszont a forint a dollárral szemben is még jobban fog gyengülni, ezek az árfolyamok még magasabbak lesznek.

Akkor most mi van?  Amikor már a 0.00-0.25 %-os alapkamatról nem lehet tovább csökkenteni, akkor már csak az marad hátra, amit régen a királyok alkalmaztak:  hígítani a pénz aranytartalmát.  Mivel a dollárnak nincs már aranyfedezete, így csak egyszerűen többet lehet belőle nyomtatni.  A FED most tkp. ezt valósítja meg.  Ezt már decemberi ülésük után bejelentették, de valószínűleg remélték, hogy nem kell ehhez a fegyverhez nyúlniuk.  Az elmúlt hetek, hónapok gazdasági adatai, ill. az Obama adminisztráció teketóriázása rákényszeríti őket erre.  S döntésükben persze az is biztosan közrejátszott, hogy mind az angol és a svájci jegybank is erre az útra lépett az elmúlt hetekben.  Bár van, aki szerint még ez is kevés (http://www.bloomberg.com/apps/news?pid=20601009&sid=aYirG.UFN9O8&refer=bond).

Utoljára explicite a dollárról három hónapja írtam (http://americaninvestor.blog.hu/2008/12/12/miert_esik_a_dollar).  Akkor a dollár gyengülését jósoltam, de még engemet is meglepett az akkori esés mértéke és gyorsasága.  Kevesebb mint egy hét alatt az euró 1.34-ről 1.47-ig száguldott fel.  Aztán január közepére az euró visszagyengült 1.34-ig, sőt utána is folytatta értékvesztését a dollárral szemben.  Az elmúlt egy hónapban az 1.25-1.26 körüli szint tűnt az aljának.  Többször 1.29-ig erősödött, de aztán mindig visszaesett.

Mit jósolok most?

Március 3-án, kedden Obama arról beszélt, – többek között – hogy a részvények olyan szintekre estek, hogy most már – igazán hosszútávra – jó befektetések.  Aznap 6726-n zárt a Dow Jones Index, most pénteken, 13-án pedig – négynapos emelkedést követően – 7223-n.  Eddig bejött az elnök pénzügyi tanácsadása.  Meglátjuk, hogy meddig tart ez az emelkedési periódus.

A szokásos hétvégi sajtó átolvasása után egy gondolat bánt engemet:  szinte teljes konszenzus van afelől, hogy a mostani emelkedés is csak egy újabb „bear rally”.  Még pár száz pont a Dow Jones Indexben, aztán újabb esés következik – ez a majdnem egyhangú vélemény.  Ezzel mindössze csak egy baj van:  a piac ritkán szokta azt csinálni, amit a konszenzus elvár.  Ebből következően szerintem két variáció van, arra vonatkozóan, hogy tényleg mi fog történni:  vagy egyből elkezdünk újra visszaesni vagy a vártnál sokkal erősebb és hosszabb visszapattanás, további részvényemelkedés következik, amit aztán akkor, amikor már a konszenzusi vélemény már nem számít rá, tényleg egy erős visszaesés fog követni.

Tíz évvel ezelőtt pontosan ezen a napon volt, hogy a Dow Jones Index először ment napközben 10,000 fölé, de aznap még alatta zárt.  1999. március 29-én zárt először 10,000 fölött, egész pontosan 10,006.26-n.

Mindig is úgy véltem, hogy a részvényekbe való befektetés egy része nagy adag pszichológia.  Annak a „művészete”, hogy meglássuk merre és mikor fog változni a tömeg hangulata.  Az és amikor valami már a széles tömegek részére is nyilvánvaló, akkor annak már nincs pénzértéke.

Mintahogy a kilencvenes évek végén Abby Joseph Cohen, a Goldman Sachs részvénystratégája szerepelt állandóan a CNBC-n, volt címlapsztori róla a Business Week-ben, úgy szerepel most mindenhol Nouriel Roubini, Mr. Végítélet, a New York-i Egyetem professzora.  A különbség mindössze annyi lesz, hogy Mrs. Cohen túlontúl optimista jóslatai miatt veszítette el előrejelzői „Istennő” szerepét (még 2000 tavaszán is erősen emelkedő részvényárfolyamokat jósolt, amikor a Nasdaq már megkezdte durva esését).

Abban a hónapban, amikor ezt az embert kivégezték Magyarországon, akkor volt utoljára, hogy a mostaninál (651 ezer) több munkahely szűnt meg az Egyesült Államokban.  Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy a munkaképes lakosság mértéke jóval kisebb volt akkor – tehát a mostani veszteség relatíve nem is olyan rossz.  Másrészről:  a felülvizsgálatok miatt – bármennyire is paradoxnak tűnik - már javuló trendet láthatunk:  decemberben 688 ezer, januárban 655 ezer, februárban pedig 651 ezer volt az állásvesztők száma.  A helyzet rossz, de talán nem romlik tovább.